Valódi elvakult, csőlátású Fiat-hívőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki teljesen belehabarodjon egy Stilo Abarth-ba városban. Az országúton és szerpen-tinen valódi csemege Selespeed váltó városban mintha nem tudná eldönteni, mikor melyik fokozatot kapcsolja, ráadásul minden egyes váltás felér egy lórúgással. Mindezt megfejeli a magas fogyasztás: a 2,4-es motor 16-17 liter/100 km-es ütemben apasztja a tankot. A valódi menetteljesítményekből csak foszlányokat érzékelünk, az apró hiányosságokon pedig nagyokat bosszankodunk. Kár ezekért a kis hibákért, ugyanis valódi területén, országúton és kanyargós hegyi utakon nagyon elemében van a Stilo Abarth.

Az autóba beülve elsőként a Stilókra jellemző, kezdetben rendkívül kényelmetlennek ható üléspozíció tűnt fel. A támla középső része még teljesen lecsavart gerinctámasszal is túl masszívan nyomja előre az utas háta közepét, így válla az üléstámla felső részétől messze kerül. Ez a szokatlan üléshelyzet azonban a kilométerek múltával kifejezetten kényelmessé válik.

Az ülések oldaltartása minimális, az ülőlap kellő hosszúságú. A kormány tág határok közt állítható magasságában és tengelyirányban is. Az ülés magassága az anyós oldalán is állítható. A bőrkárpitozás feláras és nem túl meggyőző minőségű. Az ajtó kárpitozása sem illik a Stilo egyébként jól anyagválasztásához, talán a Doblóban még elfogadható volna ez a kemény műanyag. A kesztyűtartó kétrészes, a felső hűthető. Az ajtózseb elöl óriási, hátul szimplán nagy.

Sportos háromajtós és családbarát ötajtós karosszériával is választható az Abarth kivitel

A váltókar mellett három gomb található, az ASR a kipörgésgátlót kapcsolja ki-be, az Auto gombbal a váltót lehet manuális illetve automata állásba kapcsolni, a City gombbal pedig dodgem üzemmódot kapcsolhatjuk be. Ilyenkor a kormányt akár egy ujjal is tekerhetjük.

A kormányon 11, a középkonzolon pedig zavarba ejtően sok gomb van. A nagyméretű kijelzőt rengeteg egyforma gomb veszi körül, kezelése kezdetben nem könnyű. A fontosabb funkciók irányítását könnyű megtanulni, és ha kellően begyakoroljuk, Richard Cleyderman féle billentyű virtuózként bánhatunk velük. A középkonzol magában foglalja a széria Connect rendszert is. A fogyasztási adatok nem csak a vezető előtti kis LCD-n, hanem ezen a nagyképernyős tévén is megjeleníthetők. Sajnos a navigációs rendszerekhez szükséges digitális Magyarország térkép még nem készült el, így itthon nem tud navigálni a Connect rendszer. Pedig nem csak képileg, hanem hangban is tudná közölni a helyes útirányt.

Komfort szempontból a Stilo Abarth igen jó. Az ülések kényelmesek, a hátsó üléssorban is jó a lábtér, bár 175 centinél magasabbak nem érzik jól magukat a túl közeli tető miatt. A Skywindow elnevezésű ötrészes üvegtető 250 ezer forintért rendelhető. A normál tetőablaknyi felárat érdemes kifizetni, mivel a Stilo üvegteteje akár lamellánként is kinyitható, teljesen kitárulkozva pedig majdnem az egész tetőt szabaddá teszi. Az első ablakokat elektromos motor mozgatja, mindkét ablak egyetlen érintésre megy le és fel. A központi zár zárásakor az üvegtető automatikusan becsukódik. A sportos hangolás ellenére a rugózás kifejezetten kényelmes, a hátul ülőket sem dobálja az autó. Csak a nagyobb lyukak ütése érződik, de úthibán nem pattog el a Stilo. A gyors sávváltásos előrejutást nehezíti, hogy a csinos formájú külső tükrök túl kicsik.

A fogyasztási adatok a vezető előtt is megjelennek. A fehér hátlapos műszerfal jó elrendezésű

A Stilo Abarth valódi ütőkártyája a 2,4 literes benzinmotor és a Selespeed váltó. A kettő a Stilóba csak így együtt rendelhető. A 170 lóerős teljesítmény nem egetverő egy 2,4 literes benzinmotortól, de a közel 1,3 tonnás kasztnit lelkesen viszi a motor. Kirobbanó erőhöz legalább 3500-as fordulatig kell pörgetni.

A motort pörgetni nem csak hasznos, hanem élvezetes is, mivel az öthengeres tompa morajlása lenyűgöző. A kipufogó is szépen asszisztál a motorhang mellé, de csúfos részletmegoldás, hogy a kipufogó végét lefelé biggyesztették.

Az Abarth egyébként külsőleg alig különbözik a többi Stilótól, az apró szárny és a skorpiós embléma kivételével nincs szépítés. Az utastérben is alig van változás, a fehér hátlapos műszerek és a karbon utánzatú díszítés felel a sportos hatásért.

Közös bura alatt van a fényszóró, index, ködlámpa hármas

Az angol szaksajtó hajlamos a Fiat Selespeed váltójához hasonló szerkezetek F1-es váltónak nevezni, még akkor is, ha ezt a fajta váltót történetesen egy Citroën C3-asba szerelik be. A Selespeed egy automatizált kézi váltó, lényege, hogy automata váltó módjára csak fék és gázpedál van, de a fokozatokat mi is kapcsolhatjuk, egyrészt a váltókarral, másrészt a kormányon lévő kapcsolókkal. A jobb kéznél lévővel felfelé, a ballal lefelé válthatunk. Ezekkel a kapcsolókkal egyrészt nagyon élvezetes váltani, másrészt a kapcsoló rászoktat, hogy két kézzel markoljuk a kormányt. A váltókar csak előre-hátra nyomkodható, illetve jobbra lent kapcsolhatjuk a rükvercet. Az automata és kézi állás közt az Auto gombbal válthatunk.

Kezdetben szokni kell a váltó működését, nehéz megtalálni, hogy milyen fordulaton váltva nem fog rángatni a szerkezet. Ha auto üzemben használjuk, és finoman nyomjuk a gázt a váltó már 2000-nél felkapcsol, a váltás nagyon finom és gyors is. Ha jobban rátapadunk a gázra, és városban sűrűn kell fékezni és gyorsítani, akkor hajlamos megzavarodni a szerkezet és össze-vissza kapcsol. Nagy fordulaton váltva ráadásul nagy a rángatás is. Jó vonása viszont a váltónak, hogy visszaváltáskor jól hallható gázfröccsöt ad, hogy finomabb legyen a kapcsolás. Kézzel nem csak akkor kapcsolhatunk, ha manual-ba tettük a váltót, hanem auto állásban is.

Hegyi autózáskor az autó nyújtotta "sima" élvezet mellé külön gyöngyszem a váltó kezelése, akár a kormányról, akár a karról kapcsolunk. Ha cél az élvezetes autózás, tegyük kézibe a váltót. Kár, hogy a motor túlpörgetésekor ilyenkor is feljebb kapcsol, ahelyett, hogy leszabályozna a motor. Fékezéskor viszont előnyös, hogy kézi üzemmódban is magától visszagangol.

A sok egyforma gomb miatt nehézkes a hifi kezelése

A Stilo Abarth városban viszonylag kényelmesen rugózik, gyorsan vett kanyarban mégsem veszti el fejét. Ha a kanyar közepén vesszük csak észre, hogy túl nagy a tempó és óvatlanul belefékezünk, szinte alig érezhetően indul meg az autó hátulja, nincs veszély. A 170 lóerős motor hegyre föl is jól gyorsítja a testes autót, csak arra kell figyelni, hogy a fordulat mindig legalább 3500 felett legyen. A váltó még a piros tartomány előtt, 6500 környékén feljebb vált. A 15 colos felnikre szerelt 205/55-ös gumik jól fogják száraz úton az aszfaltot. A fék adagolhatóságát szokni kell, mivel kis lábmozdulatra is nagyon harap.

Autópályán vagy országúton a Stilo Abarth komfortos oldalát mutatja. Könnyedén gyorsul előzéskor és emelkedőn is, komfortosan rugózik és nagy sebességnél is csendes. A motorzaj talán túlontúl kevés, a szélzaj 160 km/óra környékén kezd felerősödni.

Mivel a Stilo Abarth nem csak három, hanem ötajtós karosszériával is választható, komótos hétköznapokon és hosszú családi utazáskor is megfelelő társ. Bár városban nagyon magas a fogyasztás, de nem kell kuplungolni és a rugózás is kellemes. A 2,4 literes motorban minden helyzetben ott a lehetőség egy jóízű autózáshoz, vagy éppen egy villámgyors előzéshez.

Minden Stilo biztonsági felszereltsége gazdag, hiszen hat légzsák továbbá blokkolás- és kipörgésgátló is jár alapáron, az Abarth kivitelben a kényelmi extrák száma is bőséges. A hasonló koncepciójú, és teljesítményű konkurenseknél (Toyota Corolla TS, Ford Focus ST 170) a Stilo Abarth bő egymillió forinttal olcsóbb. A Stilo Abarth ára háromajtós karosszériával 5 890 000 forint.